A költészet napja

Levi iskolai hat éve alatt két verset tanult meg, ami a tanterv szerint kötelező. Az elsőt még második osztály első félévében kellett (volna), de mitadisten Levi megfeledkezett róla. Mivel a névsor végén van, így az előtte lévőkből megragadt vers(foszlányokkal) szeretett volna babért aratni. Nem sikerült. A kettesre értékelt szavalásra a tanító néni felajánlott egy későbbi időpontos javítást, de Levi köszönte szépen, jó lesz nekem a kettes is megalkuvással nyugtázta a dolgot a tanító néni felé. De pechje volt. Aznap délután volt fogadóóra. Hétfőn gyönyörűen elmondta a verset...ötösért.

Pottom négy év után kellett újra verset tanulni. A diákok szerint a hatodik anyagának rémálma a Toldi. Főleg, ha azt meg is kell tanulni, vagy belőle valamennyit. Anya, hadd legyen egy egyesem - könyörgött Levi. Határozott voltam. NEM. Amikor már félig megtanulta, jött az újabb alkudozás: Anya, jó lesz nekem a hármas. NEM...és csak azért , mert tudtam, hogy képes rá, csak lusta. 

Biztos voltam benne, hogy sikerélménye lesz. Anya, annyira jól sikerült a vers, hogy Orsi néni (magyar tanárnő), szeretne szavalóversenyre küldeni. A nap vicce..ha...ha...- mondtam is Orsi néninek, hogy ez elég gyenge vicc volt a részéről. De Orsi néni egészen komolyan gondolta. Összefogtunk a tanárnővel és próbáltunk "levis" verset keresni. Mivel nem volt ilyenbe tapasztalatom, nem akartam túl hosszú, nehéz, nagyon komoly verssel elvenni a (z amúgy sem meglévő) kedvét, így az általam nagyon szeretett Kosztolányi és Reményik ötletek hamar dúgába dőltek. Orsi néni Lackfi János ajánlott versei közt megtaláltuk a legjobban Levihez illő verset, a Trágár beszédet. Tény, hogy minden elvárásnak (?) megfelelt, a rövidsége, a nyelvezete, a  humora telitalálat volt Levi számára. 

Ma jött egy levél nekem Orsi nénitől. Hadd idézek belőle: "említettem a gyerekeknek, hogy a költészet napján hagyomány, hogy némely kávézóban a kávéért pénz helyett verssel lehet fizetni, és véletlenül az egyik helyszín Budaörsön van. Annyira belelkesültek, hogy azonnal elkezdtek kitépkedni a füzeteikből lapokat, és verseket/idézeteket gyűjtöttek. Levi is talált egy frappáns mottót magának. Én pedig bőszen elkezdtem szervezni a programot.

Az ötödik órában ellátogattunk a PostArt-ba, ahol már várt minket a budaörsi tévé. Néhány lelkes gyerek vállalta, hogy felolvassa a versét/idézetét a kamerának, de legnagyobb megdöbbenésemre Levi azt mondta, hogy Ő ELMONDJA A TEGNAPI VERSÉT! Kiállt a "színpadra", és magabiztosan (napszemüvegben :-)) előadta a verset, hiba nélkül, gyönyörűen. A többiek tapsoltak, és Miklós még meg is jegyezte, hogy neki mennyire tetszett ez a vers! Nem tudom, hogy adásba kerül-e vagy sem, de talán nem is ez a lényeg, hanem hogy Levi megmutatta, hogy mire képes! Az én szememben hatalmas nagyot fejlődött, és azért is írtam ezt a levelet, hogy elmondjam, mennyire büszke vagyok rá! :-)

Elnézését kérem a terjengős sorokért, kedves Éva! De lassan-lassan szédülök attól a tempótól, amit Levi fejlődése diktál, alig bírok lépést tartani. Folyton az a lázadó gyerek lebeg a szemem előtt, aki szeptemberben minden mondatomra visszaszólt, a tollával bontotta le a vakolatot és egy körzővel is képes volt "géppisztolyosat" játszani az órámon. És aztán látom azt a fiút, aki egyre komolyabb, aki a tablettől szárnyakat kapott magyarból, és aki ma a színpadon nemcsak egy osztály, de egy egész kávézó, két tanár, egy fotós-újságíró és egy kamerás stáb előtt szavalta el a versét. Számomra hihetetlen! "

Számomra is.

Lackfi János: Trágár beszéd

"Trágár szavakat használ,
éppen ezért megintem!”
– üzenőmbe ezt írták,
bár nem igaz szerintem.

Hózentrágárt használok,
az tartja a nadrágom,
de ha kell, csúnyán többé
nem beszélek, nem bánom.

Ha valaki felbosszant,
mostantól rúgom csendbe,
nevezem asztallapnak,
azt mondom rá, hogy zsebtej.

Meg hogy utolsó hörcsög,
kapja el a lasszómat,
az agyát szétbosszantom,
köbön rúgom, azt jól van.

Az édes anyukája
egy katonai hunta,
és gólyatöcs az öccse,
buta csipa a húga.

Megfognak és beírnak,
szigorúan rám néznek,
pedig csúnyát nem mondtam,
nem értem az egészet.