A reggeli kávé(m)

Sok elmélet terjeng a kávé jótékony hatásairól, amit vagy tapasztalunk vagy nem. Mivel én szinte kizárólag koffeinmentes kávét iszom, így nem pörget fel, nem kell a reggeli túléléshez, és a vízhajtó hatását sem tapasztaltam. Eddig.

De nekem is szükségem van a reggeli kávéra, a rituálé miatt, a néhány perces éjszakai-reggeli átmenet miatti átállásra és egyáltalán kell és kész. 

Ébredés után az első lépteim a kávéfőző felé vezetnek. Ahogy azt mindig is tenni szoktam, kiöntöm a bögrébe,  beledobom az édesítő pöttyömet, a kávétejszínt és az első kortynál érzem, ahogy az éltető kávé végigcsorog a légcsövemen, le a gyomromig és szinte érzem, ahogy bekerülve a véráramlatba átalakul életadó nedűvé. Na ezért kell a reggeli kávé(m). 

Így történt ez a minap is. Csak egy icipicit másképp. Már idősszerű volt, hogy a napok óta tervezett vízhajtót bevegyem, és mivel ezt kora reggel szoktam, ébredés után, félkómás állapotban kikészítettem a kis fehér gyógyszert a konyhaszekrényre, hogy a kávéval együtt vegyem be. Kiöntöttem a kávét, beletettem a(z édesítő) pöttyöt, a tejszínt és kerestem az kis fehér tablettát. Nem találtam sehol. Legurult? Elnyelte a föld? Világgá ment? Hajnalban nem volt kedvem bújocskásat játszani vele, ott egye meg a fene, gondoltam, majd legközelebb. Miután az első kortyot legurítottam a torkomon, kissé meglepett a kávé keserű íze. Az hogy lehet? Tettem bele pöttyöt. Rémlik a mozdulat, bár nem emlékszem a szekrényajtó nyitására, ahol az édesítőszert tartjuk, de az előző esti pálinkázás után ez nem is olyan meglepő. Orvosoltam a problémát, és átélt élvezettel ittam meg a kávémat az utolsó kortyig. Egy óra múlva már a mosdót jártam... öt percenként. Helyére kerültek a hiányzó mozaikszemek. És beigazolódott az emlékem, hogy tettem bele pöttyöt a kávémba...és nem véletlen, hogy nem találtam a vízhajtó tablettát sem a szekrényen...A reggeli kávém valóban vízhajtó hatású volt :-)