Meggyes nap

Idén is eljött az a nap, amikor elindulunk Agárdra meggyet szedni. 

Több oka is van amiért szeretjük: 

- szabadban vagyunk

- terápiás jellege van, kizökkent a meggyszedés a mindennapi megszokott monotóniából

- mi magunk által szedett meggy, a fene tudja, hogy miért, de finomabb

- megsimogathatjuk, megetethetjük az őzeket és szamarakat

- kinézünk az agárdi zsibvásárba

Idén is minden a forgatókönyv szerint zajlott. Majdnem. Gábor is velünk jött, nem önszántából nyilván, ahogy a Levi sem. A meggyszedés nem vonzotta őket, egy kis kedvet inkább a fáramászás lehetősége hozott nekik, de ezzel együtt szívesen kihagyták volna az életükből. És ez a szedett meggy mennyiségén is meglátszik. Mondjuk úgy, hogy Apával szedtük  le a 16 kiló meggyet, Levi inkább az ágat húzta, hogy jobban hozzáférjünk, Gábor meg az éneklésével járult  hozzá a vidám(abb) munkához. 

Az állatok simogatása feledtette velük a munka fáradalmait.

Megígértük, hogy a nagy melegre való tekintettel megmártózhatnak a Velencei-tó frissítő vízében, de útközben találtunk egy sárgabarackos helyet is, ami ellen NE MÁÁÁÁ! felkiáltással tiltakoztak közös összhangban a fiúk. De szerencséjükre fél óra alatt leszedtük a 15 kiló barackot, 

és utána nem maradt már hátra mint előre a tóhoz. 

Hogy ne legyen unalmas a délutáni meggymagozás, Levi barátja is csatlakozott a fiúkhoz. 

Apa segítsége nélkül elvesztem volna, lelkesen csinálta a szendvicseket a fiúknak, vitte a törülközőket, takarított utánuk és utasította rendre a három kiskamaszt. Hálás is vagyok ezért Apának!