2016. január 15., péntek

Összhang

Újabb "bizonyíték", hogy Apa a másik felem, a jobbom, a gondolatolvasóm vagy én az övé. A tegnap a csarnokban voltam és miközben a standok között nézelődtem, azon agyaltam, hogy milyen ebéddel lepjem meg Apát. Képzeletben homlokon csaptam magam: hát, persze! Az egyik kedvencét készítem el : rántott húst kuszkusz-szal 
Amint hazaértem, a csirkemellfilé még a táskámban volt, amikor Apa is megérkezett. Ledobva magát az ágyra, megkérdezte, hogy: Cica, mi van ebédre? Tudod mit ennék most? Rántott húst kuszkusz-szal. Fél óra múlva tálaltam neki! :-) Bárcsak minden vágya itt teljesülne! :-)


2016. január 10., vasárnap

Vásárlás

Ha valami elromolhat, hát el is romlik, és ez nincsen másképp a háztartási eszközökkel sem. Néhány (nélkülözhetetlen) háztartási eszközt összeköltözésünkkor vettük vagy kaptunk, és ennek már lassan 14 éve, nem meglepő, ha szép sorjában feladják a kütyürék. Az elmúlt napokban a kenyérsütőnk mondta be az unalmast, bár nem éppen rendeltetésszerűen használtunk, főleg dagasztásra izzítottuk be, de az utóbbi időben egyre gyakrabban. Ennyi volt! Megunta! Szétesett! 
Mivel igen fontos és előkelő helyre léptettük elő a konyhai palettán, nem maradhatunk sokáig nélküle ,értettünk egyet Apával. Ültünk az autóba és nyakunkba vettük az üzleteket újabb kenyérsütő ügyében. Apa szereti a márkás cuccokat, nála az egyenlő a minőséggel. Én nem vagyok biztos, hogy a márkanév egyenlő a garanciával, én az olcsóbb eszközökről is feltételezem - talán naivan - hogy ugyanolyan szolgáltatást nyújt mint a nívósabb, de drágább társai. Nem értettünk egyet Apával, egymást tologattuk odébb, az általunk kiválasztott masinához, és reménykedtünk, hogy észérvekkel megtudjuk egymást győzni a saját igazunkról. Nekem nem kell ilyen drága, inkább kézzel dagasztok - próbáltam lelkileg, na jó kicsit zsarolósan és magamat sajnáltatva- hatni Apára. Jó! - vágta rá Apa rögtön, de kedvesen, aztán pár másodperc múlva látta lelki szemei előtt a pogácsa - és más kelt tészta mentes napjait, így újabb kísérletet tett a meggyőzésemre. 
Egy közelben lévő kedves eladó látva a bizonytalanságunkat, mosolyogva megkérdezte, hogy tud esetleg valamiben segíteni? Igen, ha ismer egy válóperes ügyvédet, akkor tud - kuncogtunk össze Apával. Közös megegyezés hiányában a kenyérsütő vásárlása elmaradt. :-)

2016. január 6., szerda

Ül a tél a hegy tetején


Ül a tél a hegy tetején.
Fehér kucsma van a fején.
A hátán meg fehér suba.
Készülődik a faluba.

                  (Kányádi Sándor)




2016. január 1., péntek

Különös szilveszter...

...dúdolgattam egész nap magamban ezt a régi slágert, bár nem volt a mi óév utolsó napjában semmi különös, és mégis talán ez volt az utóbbi évek legjobb szilvesztere.

A hőmérséklet is végre megmutatta igazi téli arcát a gyönyörű napsütés mellett, így a délelőtt órákban egy hatalmasat sétáltam a kanyargós utcákban, Levi korcsolyázni ment, Apa megvette "anélkülüknincszilveszter" mentőcsomagot, mint a virsli és kölyökpezsgő.

Még két napja nem volt tervünk az év utolsó napjára, ha más nincs marad a tévézés, társas és az itthoni fetrengés. Aztán spontán jöttek a programok és elkezdtünk tervezgetni, bár light-osan.


Délutánra asztalt foglaltam a Zoo Café kávézóba, ahol meleg kávé, jéghideg üdítő, és süti mellett élvezhettük a puha szőrös nyuszi simogatását, gyönyörködhetünk a gekkó színváltozásaiban, álmodozhattunk az előttünk lévő kígyó(bőr pénztárcánkról)ról, és szívünket melengette a kis süni, aki folyton Apa zöld, meleg polár felsőjében keresett menedéket magának és bújt vissza oda akárhányszor kivettük onnan.






És ha már úgyis ott voltunk a belvárosi forgatagban, elsétáltunk (a tömeggel) együtt a Vörösmarty térre a vásárra, vagy inkább már a szilveszteri utcabálra.

Nem maradhatott el az ördögpatron és a trombita sem, amit később már megbántunk Apával, főleg itthon a négy fal közötti hangzavarban.

A -7 fokban már kezdtünk vágyni a meleg lakásba, a meleg teára és a tévés punnyadásra, de még volt egy korcsolyázós jég diszkós ígéretünk Levinek, így bármennyire is vacogott már a fogunk, Levibe annál jobban égett a vágy élete első diszkójára. Hát mentünk!


Mire hazaértünk farkaséhesen és átfázva, a vacsora után nekem már csak egy vágyam maradt: az ágy, bár éjfél előtt felkeltem, hogy tisztességesen elbúcsúztassam az óévet és köszöntsem lelkesen az újat.

Apa a távirányító társaságában találta meg a szórakozást, Levi meg legózott, játszott és fújta a trombitát ...

Apával kettőkor kidőltünk (én újra), Levi a szilveszterre való tekintettel szabad kezet kapott.

Ne legyen ez az év se rosszabb mint ahogy lezártuk! BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!