Tervek

A tervek embere vagyok, kevésbé szeretem a spontaneitást, és az éveim előrehaladtával egyre jobban kiéleződik bennem ez a tulajdonság. Szeretek tervezni, látni magam előtt a programokat, fontos megbizonyosodnom, hogy nem fogunk éhen halni és az sem baj, ha a tanulásra is marad elég időnk. Erre a hétvégére is volt tervünk, Apa és Levi Orosházára megy, én meg majd eldöntöm, hogy - most már másfél kézzel - megtudok-e birkózni az egyedülléttel, vagy szükségem van a fiúk által nyújtott segítségre. 

Aztán egy pár perces beszélgetés a tanító nénikkel a fogadóórán átírta az egész hétvégi tervet. Nem mondtak ők sok negatív dolgot, leszámítva a kamaszos megnyilvánulásokat, na meg persze azt, amit eddig is tudtunk, hogy Levi nagyrészt csak darabszámra van jelen az iskolában. Ezt mi is tapasztaljuk itthon, amikor nem emlékszik az órai elfoglaltságra, fogalma sincs, hogy mi a házi feladat és különben is...és ennek következménye, hogy bizonyos dolgok a tananyagból is kimaradtak. Ahogy a tanító nénik szánakozó tekintete elől gyorsan becsuktuk az ajtót, az első gondolat, hogy hétvégén tanulunk. Bumm neki! Tervek a kukába, újraprogramozás indul. Apa megy Orosházára - a sok udvari kacattól végre megszabadulunk - Levi tanulni fog, én meg majd pihenek, főzök, olvasok amíg Levi tanul. Levi nem volt elragadtatva az ötletemtől, az önsajnálat könnyei peregtek végig az arcán, előre vetített jövőmet látva én is beleestem egy kicsit a saját önsajnálatomba, és feltettem a kérdést, hogy biztos akarom-e az egész hétvégémet a zsörtölődő, megbántott, csalódott, nyűgös Egyszemgyerekem társaságában tölteni görnyedve a matek és társai felett. Persze, hogy nem akarom! De muszáj! - próbáltam Levibe is csipetnyi lelkesedést sulykolni. 

Megbeszéltük, hogy azért szórakozunk is, így sütöttünk szombat délelőtt egy adag csodás csokis muffint és eleget tettünk a nemrég szomszédunkba költözött család meghívásának és meglátogattuk őket. Mivel a kisfiú Levi osztálytársa és barátja, így hamar eltűntek a szemünk elől, így anyukával is tudtunk beszélgetni egy kicsit, de annál tartalmasabbat. A délutáni - viszonylag kellemes tanulás után - elmentünk korcsolyázni, pontosabban elkísértem Levit a koripályára :-) A vasárnapunk is hasonlóan telt, egy kis tanulás, egy kis sajtos rúd sütés, bacontekercs készítés - persze bármi ami megment a tanulástól Levi álláspontja alapján, és a korcsolya megint, ezúttal Apa a kísérő. És hogy Apának milyen volt nélkülünk? JÓ! :-)