Nem is tudom, hogy melyik a jobb megoldás, ha hetekkel, hónapokkal előtte tervezzük a kisebb-nagyobb felújításokat, vagy ha spontán nekiesünk és ad hoc jelleggel napról-napról csináljuk. Ha választanom kellene , főleg így a felújítások után, az utóbbit választanám. Nem kell stresszelni heteket, hónapokat, bár anyagi vonzatát tekintve mégiscsak az előző lenne jobb.
Mi is terveztünk. Egy ici-picit. A ház egy nagyon kis részével. Az egyik falával. Aztán másnap amikor Apát felhívtam és érdeklődtem a hogy- és holléte felőle, közölte, hogy éppen pakolják a sok-sok csövet kicsit odébb, hogy a ház egy másik ici-pici részével is tervei vannak. Aztán leverték a falat. De ha akkor viszont le is kéne vakolni. És szigetelni. De ha már a falakat megcsináljuk, nem kéne a tetőt is lecserélni? És ha már a palát zsindelyre cseréljük, nem kéne-e tetőtéri ablakot berakni, hogy jobban lássunk és a szellőztetés is megoldódjon.
És ha már a ház miatt jönnek a kőművesek, nem lenne bölcs dolog a pergolát is lebetonoztatni és a már évek óta tervezett "majd egyszer csinálunk egy kiülőt" mottóval azt is szó szerint tető alá hozni, nem beszélve, ha már a tetőfedők úgyis jönnek zsindelyezni. Minden annyira tökéletes időzítésnek tűnt és persze logikusnak. Hát belevágtunk! Jöttek a tetőfedők, a kőművesek, hozta mindenki a maga szerszámait, omlott a pala, dübörgött a tető, zengett a ház, mindenki dolgozott, ráadásul mindenki egy nap. Nem nagyon mertem kimerészkedni a házból, mert nem tudhattam, hogy a fejemre esik fentről valami, vagy éppen egy kanál vakolattal szaladok szembe. Esett az eső, tűzött a Nap, felhevítve a levegőt 40 fokra, de a munkások szorgalmasan dolgoztak. Apa hozta a szükséges anyagokat, igazgatta a munkálatokat, tervezett (tovább) és a végeredmény sem váratott soká. Bár még nincsen teljesen kész, de remélem a nagyján már túl vagyunk. Még jönnek a tetősök a pergolát befedni és a kőművesek a házra "színes ruhát adni".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése