Vannak olyan helyzetek, olyan élmények, amelyeket rögtön szeretne az ember kiadni magából, megosztani másokkal, megosztani magával, újra felidézni az elhangzottakat és élni, égni és tovább maradni abban az élményben aminek részese volt. Megtartani a folyamatot, hallgatni a csendet, felidézni minden mondatot, sokatmondó szavakat.
Ma egy ilyen este volt. Bár Jókai Anna könyveit nem olvastam még, de személyisége, üdesége és bölcsessége magával ragadott. Nem szólt semmiről az előadása és mégis mikor kijöttem az ajtón kavarogtam a fejembe a gondolatok a sok mondanivalótól. Kavarogtak az érzelmek, szinte csüngtem a szavain, és a szememet sem tudtam levenni róla. Az arca mintegy párhuzamban beszélt a szavaival, a méltóságteljes testtartása és mégis az alázatos mozdulatai. Egy írónő! Egy ember! Egy keresztény! Adventre készülve ma megint olyat kaptam, amitől feltöltöttem, alámerültem, szárnyaltam és lebegtem.
Egy már jól ismert történetet mesélt el. Egy ember elment Szent Péterhez és megkérte, hogy hadd cserélje le a keresztjét amit cipel, mert nagyon nehéz és nem bírja. Szeretne egy könnyebbet. Szent Péter bevezette egy teremben és felkínálta, hogy válasszon magának egy másik keresztet. Hosszas keresgélés után magához vett egyet. Az ajtónál álló Szent Péternek elmondta, hogy az összes közül ez tűnt a legkönnyebbnek , ezért azt választotta. Mire Szent Péter: ez volt a te kereszted amit letettél.
Ma valahogy az en keresztem is könnyebbnek tűnik. Volt másfél óra, amikor letehettem a keresztet, megpihentem az Írónő légkörében és kifele már valahogy újra másnak láttam a dolgokat.
Még egy történet elhangzott az este, miszerint Teréz Anyát egy újságíró arról kérdezte, hogy mit akar Ő ebben a nagy gonosz óceánban. Ha mindennap csak egy cseppet mentünk ki az óceánból, már tettünk valamit - válaszolta alázattal Teréz Anya. (Volt szerencsém személyesen is találkozni vele és igen nagy élmény volt)
De jó lenne így menni tovább, mindennap egy kis cseppet mentenénk ki, és talán így a terhünk is kicsit könnyebbé válna napról-napról.
A hála szó jutott most eszembe. Hálás vagyok! Mindenért. Az estéért! A keresztemért! Az ajándékokért! Köszönöm!
"Most tudom csak, amikor teli van, milyen üres volt a lelkem" Jókai Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése