Szünet ...

van. Már legalább két hete. Hivatalosan ugyan csak péntektől indult a nyári szabadság, de Leviék iskolája átépítés miatt ezt már két héttel megelőlegezte. Volt is nagy öröm. Mindenki részéről. A gyerekeknek, hogy nem kell tanulni, a tanároknak, hogy nem kell tanítani és persze a szülőknek, hogy az amúgy is nyolc hét otthonlétet meghosszabbították még kettővel. Mennyire fogjuk majd várni a szünet végét! :-) De ne szaladjunk ennyire előre, ja és persze legyünk optimisták, hogy nem is lesz olyan hosszú, és végre most a hosszú idő miatt lesz idő arra, hogy megneveljük a gyerekünket és mire elkezdődik az iskola,, a tanító nénik csak ámulnak és bámulnak, hogy a gyerekek megtáltosodtak. Nem lesz beírás az üzenőfüzetbe és a könyvek, füzetek csak úgy roskadoznak a sok piros ponttól. Na jó! Megrázom magam és felébredek!
Szóval, szünet! A várva várt szünet második napján már megkaptam azt a kérdést, amire úgy kb. augusztus elején számítottam: anya, unatkozom, mit csináljak? Hát (hát-tal nem kezdünk mondatot, de mégis) csak kapkodtam a levegő után, mert szegény tényleg mit csináljon a hirtelen jött nagy szabadsággal. Azért mégsem kezdhettük tanulással - ebben az esetben nem unatkozott volna - a tévézés csak korlátoltan engedélyezett - pedig hej! de jó buli lenne Levinek az egész nyarat a tévé előtt tölteni - a sok játék már unalmasnak tűnik ....
Istenem, és még csak most kezdődött a szünet!
Úgy beszéltük meg Apával, hogy Levente már nagyfiú (és tényleg), ezért napi négy-hat órára már egyedül hagyhatjuk otthon, persze bizonyos lépések megtételével: a telefon kéznél legyen, étel mindig, és nem árt ha édesség is van, kimehet a focipályára , de a kánikula miatt csak 10 előtt és egyéb praktikus tanácsokkal ellátva. Van ami Levi számára prioritást élvez, mint pl. a foci (ez egy külön bejegyzést igényel), arról nem feledkezik meg, de számára más feladatok a feledés homályába merülnek, ezért aztán ezt Apával ilyen módon orvosoljuk:

Azért magyarázatot igényel a tévézés. A listára természetesen nem azért került fel, hogy el ne felejtsen tévézni, hanem ne felejtse el kikapcsolni egy óra után. Időnként nem is felejti el, és ezt onnan tudom, hogy csörög a telefonom és jön a szokásos kérdés: anya, unatkozom, mit csináljak?
Reményeink szerint nem így fog eltelni majd a nyarunk. Vannak terveink, vágyaink és lesz időnk is , hiszen csak most kezdődött a szünet. Írtunk egy ún. mai divatos szóhasználattal egy bakancslistát és remélem, hogy a nyár végére kipipálhatjuk az összeset.
Ma jön a Gábor két hétre, ebből egy hét focitábor barátokkal, edzőkkel, szórakozásokkal és remek buli lesz. A nyár többi részét is betábláztuk, és bízunk benne, hogy egy izgalmas, pihentető nyár elé nézünk.
Hajrá szünet! Induljon a móka és a visszaszámlálás az iskolakezdésig :-) Ja , és az iskola átépítés elhúzódhat akár több héttel is, ami azt jelenti, hogy nem csak előbb, de utóbb is kezdődik a tanítás. Majd ha a nyár végén megint jön az : anya, unatkozom, mit csináljak? - örömmel kiáltunk fel, hogy: végre, kezdődik az iskola! :-) De addig is: