Erdélyi csemegék - A nagy utazás

Hirtelen ötlettől vezérelve és némi bonyodalom után, Apával úgy döntöttünk, hogy ha kevés időre is (két nap), de meglepjük az erdélyi nyámot és kiruccanunk a Székelyföldre. Igen erős motiváció volt a már hetek óta Erdélyben nyaraló gyerekünk, valamint a Gizi mamák tusnádi lakókocsis nyaralójának  megtekintése és kipróbálása is.
Összepakoltunk és Apával útnak indultunk. Mivel meglepetésnek szántuk, ezért Gyula papa telefonos GPS-es vezérlése nem jöhetett szóba, így a jó öreg google-t hívta Apa segítségül. Nagy hiba volt.  Megadta a két végpontot és a megadott útvonalat követtük lelkesen és bízva abban, hogy nekünk az a legjobb megoldás. Egy darabig nem is volt gond, mentünk a számunka kijelölt útvonalon, követve az európai utat, előzve a kamionokat, megfejtve a romániai közlekedési kultúrát (olyan nincs). A gond Rupeánál (Kőhalom) kezdődött, amikor egy bal kanyarral  letérített a papír gps-ünk az útról. Hirtelen Apával egy majdnem mezei úton találtuk magunkat, a hegyek tövében a kertek alatt. De mi követtük az útvonalunkat, a jó öreg google után. Igencsak vadregényes helyeken jártunk, bár időnként megkérdeztük az autó láttán meglepetésükben éppen állukat kereső falubeliektől, hogy Barót fele jó irányba tartunk-e. Kedvesen felvilágosítottak minket és útbaigazítottak, hogy a falu végén jobb írányba forduljunk az első úton. Csakhogy több út is volt és mindegyik mezei. De még mielőtt jobbra fordul(hat)tunk volna, egy kissé rozoga fahídon át vezetett az utunk, ami előtt Apa megállt, mert néhány másodperces gondolkodásra volt szüksége, hogy átmenjen-e rajta és ha igen, lassan vagy gyorsan jutunk át biztonságosabban. Én a gyors mellett szavaztam, Apa inkább a lassabb megoldást választotta, és a palló túloldalán örömmel konstatálta, hogy ezt ugyan túléltük, de ilyet ő még csak filmeken látott.És meg is jegyezte Apa bölcsen: Cica, ha ezt Te túléled, meggyógyultál. Túléltem!
Előnye is volt az útnak: nem kellett kerülgetni a kaminokat, nem kellett figyelni az útszéli táblákat - mert nem volt - lehetett a tájban gyönyörködni, egész közelről nézhettük meg a fekete bivalyokat - kb. 15 centiről és örömmel kiáltottunk fel Apával amikor ötven kilóméter vezetés után végre egy autó lámpája tűnt fel a távolban. Talán ő is eltévedt!
Mindezek mellett, után is szerencsésnek mondhatjuk magunkat több okból is és hálát adhatunk a Gondviselésnek: nem fogyott ki a gázolaj az autóból - mivel azzal az indokkal nem tankoltunk tele, hogy majd az olcsóbb kútnál megállunk és teleöntjük a tankot  és különben is 10 km-ként van bezinkút - merthogy ahol mi jártunk nemhogy bezinkút, de még életjel is alig volt :-) A másik ok amiért szerencsések voltunk, hogy olyan helyeken jár(hat)tunk, ami festői szépségével rabul ejtett minket - meggyőződésem, hogy Isten különösen jókedvében megformázta Erdélyt és teremtett köréje egy világot -  és biztos vagyok benne, hogy nem sok turista jár(hat) arra :-) De aki szeretne, ajánlom a www.google.hu -t :-)
Hosszas, kanyargós, vadregényes, rázós, mezei út után megérkeztünk egyben (még az autó is) Tusnádra. Volt ám nagy meglepetés amikor megláttak, Apa és én pedig örültünk, hogy végre célbaértünk.