BÚÉK!

Egy rossz vicc jutott eszembe: hogy hívják a szomorú családot? - Búék.

De most már komolyra fordítva a szót, egy kis - a ma oly divatos kifejezéssel élve - virtuális gasztrokirándulásra szól a meghívóm.

Eddig jó kis kifogásom volt a főzés, sütés ellen, mert a tűzhelyünk minimális és maximális fokon égett, így sokszor vagy odaégett az étel, vagy nyers maradt. Apa egy-egy kívánságára csak a vállamat húzogattam, hogy én bizony nem tehetek róla, hogy nem tudom Apa vagy Levi ízlelő bimbóinak vágyát kielégíteni, miközben gondolatban megsimogattam a tűzhelyet és biztosítottam arról, hogy nem haragszom rá.
Apa viszont a problémák kiküszöbölésére vett egy új tűzhelyet. Hát így jártál Anya - közölte velem Levi meg Apa. És tényleg amióta új tűzhelyünk van újra felfedeztem a sűtés-főzés örömét.
Azóta már többször sütöttem pogácsát is amit még életemben addig nem. És sikerült, mert elronthatlan, hamar megvan és nagyon finom. És nagyon jó segítségem volt:

És kipróbáltam az új tűzhelyemen a család kedvenc sütijét is, amit itt és most néhányak kérésére közzé is teszek.

Meggyes pite:
40 dkg liszt
1/2  csomag sűtőpor
2 tojás sárgája
2 evőkanál cukor
pici só
25 dkg Ráma
1 pohár tejföl.
Ezt összegyúrjuk, közepes keménységű, jól nyújtható tésztát kapunk. Két részre osztjuk, az egyiket a tepsi aljára nyújtjuk.

Töltelék:
1 kg meggy vagy 2 üveg meggybefőtt.  2 csomag vaníliás pudingot megfőzök a meggybefőtt levével és édesítem igény szerint. Majd összekeverem a meggyel és ezt a tölteléket kenem a dióval vagy zsemlemorzsával meghintett tésztára. A tetejére teszem a tészta másik felét, majd megkenem a tojásfehérjével és villával megszurkálom, majd fél óra alatt szép pirosra és finomra sütöm.
Az almás töltelékkel is nagyon finom:  1 1/2 kg alma, 7 evőkanál cukor, vaníliás cukor, fahéj. Én nem szoktam párolni, lereszelem, majd a levétől kinyomkodott almát teszem a tésztára.