Azt hiszem nem mondok nagy valótlanságot, ha azt állítom, hogy a szülők, nagyszülők rémálmai közé tartozik hogy elvész a gyerek. Én már átéltem ezt több ezer tömeg közepén, sok ezer gyerek között tűnt el Levi a szemünk elől (de erről már írtam) és ha visszagondolok arra az eseményre még ma is kiráz a hideg tőle.
De nem kell sok ezer ember és nem kell tömeg. Elég egy bicikli, és egy - állítólagos - szófogadatlan gyerek hozzá. Meg egy aggódó nagymama, aki több mint háromnegyed órán át keresztül-kasul kereste Levit a környéken. El tudom képzelni azokat a pillanatokat amikor egy remélt helyen megjelent , de hült helyét találta Leventének. Aztán a kétségbeesés hevében, kb. majdnem egy óra keresés után észrevette a szomszéd háza előtt a biciklit,ami még nem volt ott amikor mama elindult. Levi persze bent a házban jól érezte magát és talán fel sem fogta, hogy milyen helyzetet teremtett. Számonkérés közben kiderült, hogy Levi ugyan elment Kati mama házához és be is kopogott, de Mama addig kerekezett a környéken és kétségbeesve kereste az unokáját. Már - már minket is felakart hívni, de 220 kilométerről nehezen tudtunk volna segíteni, bár Apát ismerve rögtön autóba pattant volna....ebben biztos vagyok.
A lényeg, hogy előkerült Levente, a lelki fröccs alatt Kati mamát nézte, bár nem tudom, hogy mennyire fogta fel az egésznek a veszélyét és jelentőségét. Kati mama úgy érzi, hogy azalatt a bizonyos majdnem egy óra alatt három évet öregedett. Meg is értem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése