Nagyon szerencsések vagyunk, mert:
- minden rendben ment (a sok rémhír ellenére nem cserélték össze a manduláit, bár Apa legszívesebben Levi homlokára írta volna műtét előtt az orrmandula szót biztos ami biztos alapon)
- Levi volt az első a műtéti listán, így nem kellett sokáig izgulni
- ízlett Levinek a műtét előtti Gumibogyószörp, de ugrálni már nem maradt ideje
- a legaranyosabb nővért fogtuk ki (igaz a többit nem ismerjük)
- ketten voltunk a szobában, így éjszakára én is külön ágyba alhattam
- erkélyünk is volt, így este már kiültünk és én mit látok , te látod-e társast(?) játszottunk
- jó sok papírvattát adtak, így legalább rajzolásra is bőven maradt
- Apa nagyon serény volt és nem váratott sokáig a beígért játékkal , jutalomért Levinek a bátorságért
- és a lényeg: javult Levi hallása - bár továbbra is igen szelektív. És ezen az orrmandula műtét sem segít.
Jajj, már nagyon vártam ezt a beszámolót (mert azért eszembe juttok, csak te szinte soha nem akkor vagy bent mint én - éjjel fél egykor :-) Akkor szerencsésen megvolt, átvészeltétek. Visszanőhet? A szelektiv hallás nálunk is alap kicsinél, nagynál és főleg a kötelezettségek felemlegetésénél és a tiltásnál kapcsol be, de azonnal...
VálaszTörlés