Morzsihoz

"Morzsi kutyánk hegyezd füled,       
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberűl szolgáltál."

Petőfi Sándor talán megbocsájtja nekem, hogy egy kissé átköltöttem az egyik legismertebb versét, de azt hiszem méltóbb köszönetet nem tudnék neked mondani Morzsi.

Talán most kissé felfoghatatlan hogy hat és fél év után, sok közös élménnyel a hátatok mögött mi történt.
A kezdetektől jelen voltál Levi életében, láttad és tapasztaltad, azt a sok csodát és olykor nehézséget. Együtt éltétek át a bölcsödei és óvodai kalandokat, együtt játszotattok nagyokat, együtt hallgattátok az esti mesét és WC-re is mindig együtt mentetek, és most csak kérdően nézel, hogy mostanában mi változott. Talán te sem érted, hogy miért nem viszünk magunkkal már kirándulni a hátizsákba és miért nem buszozol velünk, miért hanyagolunk, és miért nem vagy része már az életünk minden percének. 

Te, aki mindig a leghűségesebb társa voltál Levinek, a barátja, a  vigasza, a játszótársa, a hálótársa, Te aki szó nélkül tűrted, hogy ha rajtad ugrált, nem panaszkodtál, hogy az orrodat lerágta Levi, csendben viselted, hogy játék közbe a kezünkbe maradt a füled, és soha nem mondtad, hogy elfáradtál, pedig éjjel-nappal "dolgoztál".

És most hirtelen sok lett az időd. Már nem kell reggel oviba indulni, vagy ha el is visznek Téged, az autóba hagynak, mert már babás dolog Morzsit oviba vinni - mondja Levi.
Hidd el, én sem értettem, hogy mi történt, és hogy változott egyik-napról a másikra a helyzet. De tudod, milyenek a gyerekek! Úgy gondolom, hogy talán valaki szóvá tette Levinek, hogy nagycsoportos létére, még mindig együtt jártok oviba.  Vagy már kissé cikinek érzi a Szerelme előtt , hogy még mindig alvójátéka van.
Biztosan Te is látod, hogy Levi milyen nagy lett és már más dolgok érdeklik.

Drága Morzsi ne vedd a szívedre! Bár már nem jársz velünk világot látni , de olyan jó hazatérni, mert tudja Levi, hogy az ágyában  vársz rá és otthon nem babás dolog Morzsival lenni.

Láttam ma is ahogy együtt repültetek a paplanból készült csodamasinán, és ugyanolyan pontossággal igazította meg Levi a kezeidet, lábaidat az éjszakai alváshoz ahogy eddig.

Morzsi, tudnod kell, hogy ha majd hónapok-évek múlva kissé kopottan, orr nélkül, leszakadt füllel, soványan és meggyötörten kerülsz a szekrény aljába, Te mindig a családtagunk leszel.