Ezen a héten is, mind mindennap megkérdeztem Leventét, hogy mit csináltak az oviba. Semmit - volt a válasz legtöbbször. Vagy a másik alternatíva: játszottam egész nap a Duduval. Ezen a héten a "nem tudom" volt a soros. Aztán amikor rákérdeztem, hogy mégis hol volt, ha nem oviba, na akkor jött a kettes Dudus variáció. És a mit játszotattok kérdésre már előre tudtam a választ. Dinósat - hangzott a már jól ismert szó.
És hogy mit ebédeltek? Sóskát. Hét elején valóban sóskát ebédeltek, ennek látható bizonyítékai voltak a polón. Másnap vigyorgó képpel közölte, hogy már megint sóskát ettek. Most ha már beér a lakásba, meg sem várja, hogy kérdezzek: nem tudom, hogy mi volt az oviba, és sóska volt ebédre. :-)
Az én "Hangyás" fiam, nagy előszeretettel etetné és vigyázna a kis élősködőkre. A minap reggeli öltözés közben egy hangya sétált Levente cipője körül. Anya, nehogy megöld" - szólított fel a fiam. Miért vannak a lakásban hangyák? - kérdezte Levi. Megpróbáltam elmagyarázni, hogy élelmet keresnek , mert kint a hideg tél miatt nincs ennivalójuk. Anya, légyszíves adj nekik enni - szólt a következő kérés felém. Ok. - mondtam Levinek, a csoki adagodat nekik adom, - gondoltam, ezzel biztosan a hangyák ellen szólok. De nem! Levi felajánlotta a csoki adagját a hangyáknak. Aztán amikor elment itthonról, vettem a porszívót és felporszívóztam őket. A lelkiismeretem is tiszta volt, biztosan akadt abban a porszívózsákban csokidarabka. Így happy end lett a vége.
Bár az őszi egerünk után, amit szeretett volna Levi megtartani, nem is csodálkoztam, hogy a hangyákat is szárnyai alá veszi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése