És kiért tettem mindezt? Hát a legbátrabb, leggyorsabb és a legszófogadóbb (vicc volt) tűzoltóért.
2010. február 18., csütörtök
Farsang
Egy hete ilyenkor már nagyon izgultam, hogy hogy fog sikerülni az óvodába szánt farsangi fánk, amit hajnali négykor kellett megsütnöm és ami a nagyobb gond volt, hogy életemben először. És hogy miért kerültem ilyen helyzetbe? Véletlenül és vakmerően. Meggondolatlanul és naivan. A S. óvonénink próbált kedvesen, de annál határozottabban rávenni, hogy a farsangra süssek fánkot, mivel sütiből már több tepsivel is ígértek a kevésbé bátor, kevésbé vakmerő és meggondoltabb anyukák :-) Hát jó! - adtam meg magam. Már megint a kos fejem, azaz fejjel a falnak- gondoltam, de előkaptam a mostanában jellemző optimizmusomat és azt mondtam, hogy megcsinálom.... segítséggel . A fánk sütés egyik legjobb Mestere (Édesanyám) avatott be a rejtelmekbe és közösen csináltunk egy adag fánkot. Tökéletes lett. Aztán két nap múlva négykor csörgött az óra , jelezvén, hogy egyedül is helyt kell , vagy kéne, vagy megkéne próbálni a konyhában. Bár Apát este figyelmeztettem, hogy igen gyorsan és aktívan pihenjen, mert sikertelen fánk esetén a Tescoba kell rohannia pogácsáért. Apa saját pihenésében bízva, mintsem az én ügyességembe , kiadta az utasítást, hogy sikerüljön az a fánk. És sikerült. Az oviba is nagy sikere volt és a kollégáim is örömmel ették. Én meg attól voltam boldog, hogy örömet szerezhettem másoknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése