Ez a hétvége olyan volt, amilyennek lennie kéne mindegyiknek. Volt pihenés, játék, séta, vidámság és aludtunk is nagyokat. Mi voltunk a mormota család :-)
Szombaton bár korán ébredtünk, mégis pihenten keltünk ki az ágyból. Miután Apa elment intézni az ügyeit, Levivel mi is nekivágtunk, hogy meghódítsuk újra a könyvtárat. Én a felnőttben, Levi a gyerekkönyvtárba nézelődött és mire én végeztem volna, Levi önállóan kikölcsönzött magának két könyvet.Meglepődtem , de büszke is voltam az önállóságára és ügyességére.
A könyvtárosnő felhívta a figyelmünket, hogy 10 órától diafilmvetítés lesz, így aztán maradtunk és megnéztük a Mikulás és az ezüstmackó történetét, november végén néhány télapós versikével gazdagodtunk és a diótörő története is izgalmas volt. Hazaérkezésünk után Apa is nemsokára jött és ő készítette el a hétvégi ebédet: a paprikáskrumplit. Utána teljes létszámmal mormota családdá alakultunk és két órán keresztül játszottuk ezt a szerepet. Az idő is kedvezett ennek, hiszen végig borús, ködös idő van. Tipikusan amikor az embernek nincs kedve kikelni az ágyból. De nekünk volt! Egy hirtelen ötlettől vezérelve, kitaláltam, hogy menjünk ki az erdőbe sétálni. És mivel már sötét van, vigyünk zseblámpákat. Ez az ötlet nagyon tetszett a fiúknak, így este nekiindultunk az izgalmas sétának. Nagyon élveztük, a fiúk lézerkardoztak, én meg élveztem a jó levegőt.
A vasárnapi nap is hasonló jókat tartogatott nekünk. Bár terveinkkel ellentétes dolgok is felütötték a fejüket, de áthidaltuk. Apa hosszú évek után újra edzésre jár. Mivel olyan edzőtermet keresett, ahol játszóház is van, lelkesen indultunk útnak, hogy nemcsak Apa élvezi az edzést, hanem Levi a játszóházat, én meg a csendet. És ez így is történt, csak nem ott és nem akkor. Abban az edzőteremben vasárnap nincs játszóház. Levi nagyon csalódott volt, így elvittük a dzsungelparkba ahol nagyon jól érezte magát. Addig én szétnéztem a bevásárlóközpontban és két izgalmas dolgot is vettem. Egy körömlakkot és egy marokkó játékot. Gyerekkoromban nagyon sokat játszottunk Ildivel és nagyon szerettük. Ahogy hazaértünk Levivel is nekiestünk és imádtuk. Én a nosztalgiát, Levi a játék varázsát. Egy kis újabb pihenés után,elindultunk sétálni. Levit nem lehet "csak úgy" sétálni vinni, mindig ki kell valami izgalmas célt találni neki. Ezúttal a lovak etetése volt a terv és ehhez Levi két kis almát bele is dugott a zsebébe. Az oroszlánrésze az én feladatom volt, nekem kellett odatartanom a lónak az almát. Hááááttt...szegény ló! ha tudta volna, hogy mennyire remeg a kezem! Utána nagyon sétáltunk hazafelé, kb. két órán keresztül, közben horgásztunk, voltunk kis villamosok, sétáltunk a villamossínen, köveket dobáltunk a tóba, néztünk vadkacsákat, kardoztunk és élveztük a levegőzést. Bárcsak mindig ilyen hétvégénk lenne!!!