Ma feldobott hangulatban vagyok, bár ha a tegnap délutáni események előjönnek, egy kicsit újra felforr a vérem és nehezebben kapok levegőt. Na de sorjában!

K. L. és K. Sz. nem változott meg a nyáron. A tegnapi játszóterezés újabb példája, hogy talán jobb elkerülni a velük való játékot. Az első két perc után Sz. a maga két évével tekert le akkor pofont Levinek, hogy öt perc múlva is látszódott a helye, L. pedig Levi enyhe piszkálódására, miszerint nem adja neki oda a hintát, odament, elkapta a polóját és ütötte -vágta ahol érte, alig lehetett lehámozni. És ha arra biztatjuk Levit, hogy védje meg magát, akár üssön vissza vagy lökje el, mi kapunk az ovónéniktől, hogy verekedni tanítjuk. Verekedni? Megvédeni! S. és Zs. néni szerint menjen oda Levi és szóljon ha L. megüti. Menjen oda? És mégis hogy, amikor én magam alig bírtam leszedni L. kezét Levi polójáról. Vonszolja magával miközben mérik rá az újabb csapásokat? Mit lehet tenni ilyen esetben? Ha nem változik a dolog, talán szólok az oviba, hogy ajánlják a szülőknek a pszichológust. Azért van ő ott!