2009. szeptember 28., hétfő

Levente a minap közölte velem, hogy: "Anya, ha én majd felnövök és lesz gyerekem, akkor Melegh Bálintnak fogják hívni". Mikor elmeséltem Apának, a mosolyon túl láttam az arcán a kérdést, hogy akkor mi lesz a Vágiakkal, ki viszi tovább a nevet? :-) Melegh Bálintnak (ovistárs és ügyeletes barát) biztosan megtiszteltetés lenne, de szerencsére addig még sok időnk van.

A hétvégén Gizi mamával finom zakuszkát főztünk, ezt is életemben először. Illetve csak félig. Mire Mamáékhoz értem, már minden ott állt előkészítve és már a hagyma is dinsztelődött, és a további tennivaló már csak a kavargatás volt, amit hősiesen viseltünk. Észre sem vettünk azt az öt órát amíg zötyögött a zakuszka a lábasban, ettünk-ittunk (szilvapálinkát) és beszélgettünk. Jó volt nagyon, jól éreztük magunkat és majd milyen jó lesz enni a finom zakuszkás kenyeret. Össze is gyűlt a nyál a számban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése