Még sok érdekes dolgot szeretnék megörökíteni magamnak az agykontrollról, de gyorsan három friss élményt!
Először is az esettanulmány! Döbbenetes! A Párom is fantasztikusan vezetett és nagyon jól bele is érzett. Néhány zavaró körülmény volt ami lassította az ellazulást, de a siker így sem maradt el! Később majd még írok erről.

A másik friss siker, vége lett az agykontroll tanfolyamnak (sajnos, nagyon élveztem a négy napot) és fél órám volt a busz indulásáig. Ha nem érem el, a következő fél óra múlva megy. Elérem vagy nem érem , tettem fel magamnak a kérdést! Ha elérem örülök, ha nem érem el, akkor nyilván oka van és akkor olvasok egy kicsit, amit otthon úgysem tudnék megtenni az esti teendők miatt. Amikor a metró aluljáróján jöttem felfele, eszembe jutott megkérdezni a hatodik érzékemet. A tanítottak alapján három ujj technikával becsukott szemmel megkérdeztem magam, hogy elérem vagy nem. Az első beugró kép, hogy a buszon ülök. Nem is idegeskedtem , hogy nem jön a villamos, mert tudtam, hogy a buszt úgyis elérem. Amint leszálltam a villamosról, átmentem a megállóba és jött is a busz. A megérzésem nem hagyott cserben.

A másik friss élmény már a buszon ülve történt. Arra gondoltam, hogy az egész napi ülés után, jól esne egy kis mozgás. Biciklizéshez lett volna kedvem, és már-már emeltem a telefont, hogy felhívjam Apát és Levit, nem megyünk-e el biciklizni. Mégsem tettem. Racionális énem rögtön logikát és "kifogást" keresett. Lehet, hogy más dolga van a Fiúknak, lehet, hogy nincs is kedvük. Amint hazaértem Levi kiáltott oda: Anya, megyünk Apával biciklizni! Annyi időm maradt,hogy szoknya helyett nadrágot vegyek és menjek velük biciklizni.