Mit is írhatnék? Például azt, hogy a helyzet változatlan. Levi (még mindig) éli a kamaszok életét.
Korán lefekszik, átalussza az éjszakát, korán reggel kipattan az ágyból, és szó nélkül intézi a reggeli feladatait.
Sokat tanul. Nem kell noszogatni, kiemeli a könyvet a fiókból, szépen óvtosan belelapoz, megkeresi a leckét, szorgalmasan elolvassa az apróbetűs részeket is. Ez a jegyein is látszódik.
Nem válogatos az ételek terén. Az olykor mumus káposzta, gomba, karfiol, brokkoli, karalábé is ízlik neki. A hamburgerre és egyéb csikkenekre húzógatja a száját.
A szobája tiszta. Megigazítja az ágytakarót, reggelente ellenőrzi a porszemeket a könyves polc élén, a szőnyeg rotjait megfelelő irányba fésüli.
Szabadidejében semmi olyat nem tesz, ami nálunk, szülőknél kiverné a biztosítékot. Nyugodtak vagyunk.
Tanulmányozza a világ működését, az atomfizika rejtelmei iránt érdeklődik.
És a valóság:
