A negyvenedik születésnapom után - és nem tudnám megmondani, hogy miért az a vízválasztó év - de már nem számolom az éveket. Igen, már nincsen jelentősége az évszámnak, inkább úgy fogalmaznék, hogy amióta élek negyvennégyszer kerültem meg a Napot :-)
Nem síránkozom az egyre több szarkaláb miatt, nem haragszom a mérlegre ma már (annyira), és nem jajdulok fel hangosan ha arra gondolok, hogy már elhagytam a 4x-et. Minden napomat ajándéknak érzek, ha felébredek és kinyítom a szemem, örülök, hogy felébredhetek és van kiért, este hálával térek nyugovóra.
Nem is vágyom ajándékokra születésnapomra sem, a minőségi idő számomra ma már sokkal értékesebb. Azt hiszem az évek múlásával bölcsebb lettem, és már emiatt is örülök, hogy 44 vagyok.
Szóval, ajándék. Idén, ahogy a tavaly is időt kértem ajándékba Levitől és Apától. Mivel Levi elvileg egy kétnapos médiatanfolyamra ment volna, valamint a téli időjárás miatt a kirándulást nem ütemeztük be, viszont én terveztem egy "könyves" programot magamnak délelőttre, ez volt saját magam számára az ajándék, az élmény (egyik fele).
Apa belém vetett bizalma abból is látszódik, hogy a tavaly sikerült két gyönyörű orchidát kinyírnom, ennek ellenére egy gyönyörű kék orchidea látványa simogatta a lelkemet amint beléptem az ajtón. Tudtam, hogy Apa estére asztalt foglalt a már jól bejáratott Al Dente pizzázóba, és a hagyományoktól eltérően most már otthon megkaptam a virágomat. Sebaj, majd lesz pizza. De amint leparkoltunk a pizzázó bejáratánál, és bekuksiztam az ablakon, a teltház szilluetjében egy üresen álló asztal látványa tűnt fel, közepén egy gyönyörű tulipán csokorral.
Valaki másé lehet, én megkaptam már a magamét. Amint beléptünk, minden szempár ránk szegeződött, a pár száll virág magából áradó romantikát, szeretetet és figyelmességet sugározva kiváncsivá tette a vendégeket, főleg a nőkét, hogy ki lehet az a szerencsés, aki ilyen élményben részesülhet. Én is kíváncsi lettem ...egy pillanatig...ameddig a pincér az asztalunkhoz vezettett, ahol várt ránk, rám a fehér, rózsaszín, piros, sárga tulipánokból álló csokor. Apa tett érte, hogy ez még fokozható legyen, a vacsora után a hangfalakból felcsendülő a már jól ismert Happy Birthday slágere még ünneplőbbe öltöztette azt az epres, és csak számomra, igény szerint édesítővel és tk.liszttel készült tortát amit a pincér széles mosoly közepette tett le elém az asztalra. Elvesztem egy pillanatra, a meghatódtságtól a vendégek tapsa rángatott vissza a valóságban.
Ajándék. Felbecsülhetetlen. Szívből jövő. És a legnagyobb : Apa és Levi, Levi és Apa. Bízom benne, hogy még nagyon sokszor körbejárjuk a Napot. Együtt. Kézen fogva.