Üdvözöllek az oldalamon! Köszönöm, hogy megtisztelsz a látogatásoddal!

2016. június 30., csütörtök

Ki nevet a végén?

Hát én! Be is váltom a nyereményem.


Fél óra

Bújócska

Levi: Anya, bújócskázzunk hármasban! Gáborral elbújunk, te meg keress meg! Jó - egyeztem bele. Bújjatok el, és várjátok amíg megtalállak, akarom mondani, amíg megkereslek. Ma nyugodt estém lesz. JUHÉJJJJ!!!!


Szerda

Nem szép dolog a zsarolás, de néha muszáj élni ezzel a lehetőséggel. Nevezzük inkább üzletnek. Vagy jó célnak. Esetleg világmegváltó öltetnek unalom ellen. Summa summarum, az a fránya gondolat szökkent ki a fejemből, hogy mi lenne ha két legyet ütnék egy csapásra. Ha azt ajánlom a fiúknak, hogy társasozzunk, határozott nemmel ingatják a fejüket. De ha azzal a lehetőséggel kínálom fel,  hogy ha nyernek egy fél órát gépezhetnek, mindjárt kedvet kapnak hozzá. És még élvezik is a társasjátékokat. Nevetünk nagyokat és órákon keresztül űzzük, na persze nem minden érdek nélkül a részükről. És az én részemről sem, csakhogy engem más érdekek vezérelnek. Csak halkan megsúgom, hogy, naponta jár(na) nekik egy óra gépezés, amiről megfeledkeztek, így aztán a fél órának -már ha ők nyernek - sokkal jobban örülnek és értékelik.
De ma már nagyon biztosra szeretnének menni a nyerés terén, ezért a Levi által ismert és szeretett kreszes társasjátékot nézték ki. Egy pici apró hiba azonban adódott, mert a Gábor nem ismeri nagyon a közlekedés szabályait. A túl nagy csend is nagyon gyanús tud lenni, ezért benéztem a szobájukba, hogy mivel foglalták le magukat. Levi titokban Gábornak gyorstalpaló tanfolyamot tartott a táblák és szabályok útvesztőlyéről, a biztos nyerés érdekében. 

A szerda délelőttünk tehát a "játékos" időszerzés jegyében telt. Sikerült nekik 30 percet összelépegetni a Tudás fáján, tervük szerint három órányit szeretnének és akkor egyszerre váltják be. Úgyhogy most társasjátékozunk ezerrel. Ha én nyerek, fél óráig nem szólnak hozzám. Nekem is van ám motivációm. Most már mindenki nyerni szeretne. :-)

Délután vendégeink voltak, és utána elindultunk a szokásos bobozásra, merthogy anélkül nincs nyár meg nyaralás. Természetesen ezt is a saját pénzükből állták, és élvezték is rendesen, sőt egy Gábor által szétvágott gyík tette fel a pontot az i-re. A. is csatlakozott a fiúkhoz, akit szintén sikerült megfertőzniük. 

Esti programnak egy kerti mozit néztünk ki. Mindegyikünk által látott gyerekfilmet vetítettek (Túl a sövényen), de mivel ilyenen még nem voltunk, ezért szerettük volna kipróbálni (ezt is). Korábban értünk oda, unatkozni meg nem szerettünk volna, de nem is kellett, mert a (mozi)helyiség mellett egy fantasztikus parkot fedeztünk fel, amiről eddig még nem is tudtunk. Gyönyörű levendulabokrokkal, terjedelmes cserjékkel, kis hidacskákkal övezve, hatalmas fák alatt. 

Nem nagy, de annál izgalmasabb. Anna, Levi és Gábor tökéletes helyszínnek találták egy jó kis bújocskához, egy kicsit sajnáltam is, hogy nem maradhattunk tovább, mert kezdődött a vetítés. 


Fél tíz után értünk haza, és egy gyertyafényes vacsora mellett elemeztük a nap dús eseményeit. 









2016. június 29., szerda

Nem ért váratlanul

De nem is vagyok rá felkészülve. Mármint a kamaszkorra. Eddig azt hittem, reméltem, gondoltam, hogy az iskola miatt vannak időnkénti vitáink. Rá kellett jönnöm, hogy a vakációban is maradtak "vitás" kérdéseink. Azok a bizonyos határok, amikhez én is ragaszkodnék és Levi is szívesen feszegetné.  Hmmm....én kosként, Levi skorpióként....jó kis párosítás :-)
Na ezek a vibrálások elkerülése végett (is) igyekszünk minél több programot kitalálni. A tegnap délelőtt is a könyvtárba mentünk DVD-kért, az újabb viták helyszínére. Levi 16 karikás filmekre vágyik, szerintem meg egy jó kis vidám film jobban kikapcsol és feltölt. Itt is rendszerint megvívjuk a magunk csatáit, amit én nevelési célzattal engedek vagy tiltok, azt Levi zsarolásnak veszi. De sikerült végül kiválasztani négy filmet, 12 karikásat.
Hazafelé beugrottunk az Intersporthoz egy kis ugrabugrára, de mivel már jelzett az üres gyomrunk, hamar feladtuk.

A délutáni pihenés után összekaptuk magunkat és elmentünk Levi névnapját megünnepelni a Dzsungel étteremben. Szerencsére (?) az óceános teremben kaptunk asztalt,


 a többiben elég bizarr figurák és nem túl étvágygerjesztő díszletek ékesítették a falat.



A mellettünk lévő akváriumok tökéletes szórakozást nyújtottak az ottlétünk alatt. Megfigyelhettük a halak szerelmi életét, felturbózva a romantikus puszikkal, a féltékeny harmadikkal, a fejét a homokba dugó társaikkal, és a zsákutcát nyerő foltos halak párjával. 
Amíg Levi egy Haragos Tekergővel birkózott, Gábor egy Eszeveszett Benszülött-tel küzdött meg, addig Apa a Beduinok Kedvence mellett tette le a voksát, én békésebb vizekre evezve a Halacskás Falatkák mellett döntöttem. 


Az étel megérkezéséig a gyerekek elmentek felfedezni az étterem többi izgalmas részét, Apával a szomszéd asztalán ülő fiatal párt szúrtuk ki magunknak szórakozásul. Minden pszichológiai és emberismeretünket bevetve megpróbáltuk elemezni a számunka elsőrandizosnak tűnő fiatal  párt. Egy kicsit olyan rémálomszerű volt, ültek egymással szemben, néha egy-egy szót váltva egymással, metakommunikációs eszközük azt ordította a világnak, hogy valaki mentsen meg a másiktól. A gyakori akváriumnézése közben váltottak néhány szót. Vajon meddig bírják? Lesz még folytatás? Lehet, hogy szavak nélkül is értik egymást? - ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel szórakoztattuk egymást Apával, de a 14 év együttlét után, egy kis tapasztalattal a hátunk mögött, kicsit nosztalgiázva , más témát nem találva tökéletesen eltöltöttük az időt. Addig hittünk is az elméletünkben, amíg össze nem kulcsolták a kezeiket az asztallapja felett. Minimum a második randi lehetett. De olyan jó lenne tudni, hogy hány lesz még. Apával tippeltünk. Nem tudjuk :-)

Tele gyomorral és immáron nemcsak a halak szerelmi élete utáni szórakozásunkkal még elmentünk a Gianni fagyizójába, és néhány gombóc fagyival zártuk le a napot. 



2016. június 28., kedd

Vakáció!!!

Végre elkezdődött, talán ennyire még nem is vártuk az iskola végét. Ahogy ez lenni szokott, a focitáborral indult idén is a szünet. Imádja, szereti és még a negyven fokban való focizás sem veszi el a lelkesedését. 

Szokásunk szerint idén is írtunk bakancslistát. Vannak visszatérő elemeink, mint pl. bob, mozi, elevenpark és persze az elmaradhatatlan egész napos tévézés. 

Nagy örömünkre Gábor idén is csatlakozott hozzánk két hétig, így a bakancslistának még nagyobb hasznát vesszük. Igen ám, csak vannak a listában olyan programok, amelyek pénzbe kerülnek, és nem is kevésbe. És hát sok kicsi sokra megy, na meg nem is beszélve arról, hogy mindig "jár" hozzá egy kis nasi, fagyi és innivaló. Ezért azt találtam ki, hogy mindkét fiú kap 10 000 forintot külön-külön tárolva. Ők dönthetik el, hogy mire és mennyit költenek. Tisztáztuk a feltételeket, ez az összeg kizárólag a programokra van, játékra nem költhetik, ebből fedez(het)ik a belépőket, vagy éppen a bobpályára valót és fagyizhatnak is belőle. Egyelőre úgy tűnik, hogy bejön ez az ötlet.

Első ajánlatom az Elevenpark volt. JUHÉÉÉJJJ csendült fel egyszerre az örömkiáltás. Osztoztak, szoroztak, összeadtak, kivontak és egyértelmű volt, hogy a költségvetésükből erre áldozni kell. 
És mivel esős, borongós időt jósoltak (és csak jóslás maradt), így kézenfekvő is volt egy benti (fárasztó) program kecsegtető lehetősége. A kiadások lefaragása érdekében tettünk kekszet, üdítőt a hátizsákba és elindultunk újra meghódítani az Elevenparkot. 
Több mint hat órán keresztül rúgták a labdát, 
tekertek

korongoztak

másztak

csúsztak

 és ugráltak.


Bármennyire is folyt a víz róluk, és hiába voltak éhesek és már alig bírtak a lábukon állni, nem akartak hazaindulni. Egy jó könyv társaságában én is nagyon türelmesen végig ültem a több mint hat órát, miközben néztem a csillogó szemüket, na meg az izzadtságtól csillogó homlokukat. Nehezen vették rá magukat az indulásra, nemcsak azért mert jól érezték magukat, hanem a (saját) pénzükből áldozott belépő árát is kiakarták használni. Kihasználták. Maximálisan. 

Alig értek haza, a buszmegállóban, a buszra fel-le, a buszon csak húzták maguk után sajgó testrészeiket. :-)
A hazaérés pillanata: 
A tervezett medencézéshez és csocsózáshoz már nem maradt energiájuk, a tévé elé vonszolták fáradt testüket, és mint két kinyúlt béka úgy meredtek a DVD-ről játszott Csocsó-sztorira. 
Utolsó morzsányi erejükkel, de annál nagyobb lelkesedéssel állították fel a sátrat az udvaron, hiába próbáltuk lebeszélni, hogy a beharangozott vihar miatt inkább a jó meleg, puha ágyat válasszák, hajthatatlanok maradtak. 


2016. június 18., szombat

Leviszáj

Levi pontos, precíz rendezői utasítása Márknak videókészítés előtt, a forgatókönyv szerint:

"Márk, ezt leállítom valahol, aztán fuss el valahová, és búj el valahová!"




2016. június 12., vasárnap

Jó lóra tettem...

...mondta Apa, miközben a szombati ebéd után a maradék petrezselymes krumplit letörölte a szája széléről. Jól választottam magamnak feleséget 12 évvel ezelőtt - nyugtázta magának, de én is magamra vettem ezt a bókot. Mi tagadás, jól esett! Két válogatós fiúval nem egyszerű az élet, így az ehhez hasonló dicséreteknek még nagyobb jelentősége van. Pedig egyszerű, gyors étel volt ebédre: zellerkrémleves, petrezselymes újkrumpli rántott hússal, és cukkinis, meggyes, kakaós süti (fogyókúrázókra való tekintettel). 
Ez is nagyon finom volt, de a tegnapi! - dicsért tovább Apa. Hát az valami .... 
Pedig tulajdonképpen egy egyszerű ebéd volt, amit a praktikusság és a gyorsaság tett szükségessé, és persze szempont volt, hogy finom legyen, legalábbis ehető. De a fiúknál ezt soha nem lehet tudni. 
Gyerekkoromban nem volt nagy barátom a spenót, de Apától "örököltem" a spenót bundás kenyérrel receptet, és mivel valóban finom (és gyorsan elkészíthető),  így felvettük a kedvencek listájára. De ezzel ki is merítettük a spenót felhasználásának repertoárját. 
A háziasszonyok egyik kedvenc mondásával indult a péntekem: gyorsan valami olcsót, kiadósat és finomat! Raktárkészletünk feltérképezése után, döntöttem és vállaltam a kockázatot, hogy mennyire fog ízleni a fiúknak a kitalált fokhagymás spenótos penne, megszórva bacon darabokkal és reszelt sajttal. 
Hazafelé az úton már éhesek voltunk, érdeklődtek is, hogy mi lesz ebédre. H...á....t próbáltam húzni az időt, de aztán mégis elmondtam, hogy spenótos penne, de nem mertem az arcukra nézni, mert nem akartam szembesülni a fintoros ábrázatukkal. De a hangjukból ítélve rájöttem, hogy nincsenek oda nagyon az ötletemtől, nem vették át a lelkesedésemet, és a szemük előtt felvillanó zöld tészta képe sem dobta fel őket túlságosan. Valahol érthető is :-)
De az éhség nagy úr, így inkább megalkudtak az első falatok előtt a felhozott menüvel. Hát ez nagyon finom! - kiáltott fel Levi. Cica, ez baromi jó- kontrázott rá Apa. Pár perc múlva már szinte üresen árválkodott az ebédes fazék, miután mindenki repetázott belőle rendesen. A második tányér után Apa még magasabb piedesztálra emelte az amúgy egyszerű ételt: ez mennyei, ez valami isteni finom. 



Recept:
0,5 kg fagyasztott spenót
200 ml. tejszín
fokhagyma
vegeta (vegyszermentes)
0,5 kg penne
reszelt sajt
bacon ízlés szerint

A spenótot olvasztás után pár percig hagytam még zubogni, majd rátettem a foghagymát, felöntöttem tejszínnel és még néhány percig hagytam a lángon. Közben a bacont lepirítottam, a tésztát kifőztem és a sajtot lereszeltem. A sajt kivételével mindent egy lábasba tettem és összekevertem. Tálalásnál megszórtam sajttal. És tényleg nagyon finom!

2016. június 11., szombat

Pillanatkép

Költözés!
Itt ülök a kiülőnk alatt és élvezem a "kilátást". Nem valami perverzió, hogy a csövek látványában gyönyörködöm, nem is valami elvont szürrealizmus, ahogyan a csövek sorakoznak egymás mellett...szeretném kiélvezni minden percét ennek a felemelő érzésnek. 
Egy frissen főtt, gőzölgő kávéval teszem teljessé ezt a pazar látványt, megadom a módját a pillanatnak. Ez olyasfajta gyönyörérzet ami az ember életében ritkán adódik. Költöztetjük a csöveket, de fogalmazhatnék nyersebben is: megszabadulunk a csövektől. Az ezzel járó hangzavar sem idegesítő a fülemnek, ellenkezőleg, olyan mintha egy koncerten ülnék, becsukom a szemem és miközben élesen belehasít a fém érces hangjának zaja a fülembe- amire Levi még rá is segít rendesen - nem pacsirtamezős , madárcsiripelős tájat képzelek magam elé, hanem az üres fémmentes polcok látványától merülök le alfába.