Tanít az élet ...

Jó ideje már nem írtam és ennek egyik igen nyomós oka, hogy iskolába jár a Levi, és ezzel együtt új élet és új kihívás korszakát éljük, új szokásokra, megoldásokra és több arcpirosítóra van szükségünk.
A délutánjaink az eddigi jövés - menés, játszóterezés, biciklizés helyett ceruza hegyezéssel, olvasással, írással, radirózással, újra írással telnek a délutánok. 
És mit is írhatnék az elmúlt közel egy hónapról? Naponta van pirospont matekból és magyarból is. Ezeknek nagyon örülünk és értékeljük is.
És van egy nagyon hasznos kis közvetítőeszköz a tanár és szülők között, ez pedig az üzenőfüzet. Ajjajjj, gyakran vesszük a kezünkbe és úgy tűnik, hogy egyre gyakrabban kell "láttamoznunk" , főleg a bejegyzéseket. De, hogy ne unatkozzunk Apával a beírásokat olvasva, Levente gondoskodik arról, hogy változatos legyen, ne csak a verekedésről, lökdösődésről és rúgdósásról szóljon a beírás, a mai "meglepetés", hogy Levi bezárta a társait a WC-be. Na bumm neki! Szigorú szülői tekintettel vonjuk kérdőre Leventét, miközben majd kitör belőlünk a nevetés. Igen, egy kicsit pironkodva, de bevallom, hogy büszke is vagyok arra, hogy nem egy anyámasszony katonája.
Mert ha csak el kéne olvasni az üzenetet, nem is lenne gond, de amikor személyesen a tanító nénik tudtunkra adják tökéletesnek hitt gyermekünk csínytevéseit, na ott  és akkor  egy picit érezzük a meleget a fejünkben, miközben tiltakoznánk, hogy NEM, NEM, ez tévedés, a mi gyerekünk nem ilyen. Hát nem látja a tanító néni ezeket az ártatlan szemeket, ahogy ilyenkor (is) tud nézni? Tévedés, hiszen mi majdnem nyolc éve élünk vele (és neveljük), ő még csak három hete ismeri (?), na ná, hogy mi jobban tudjuk, hogy mire képes és mit tud. Jó-jó, tudom én azt, hogy sokat beszél és szelektív a hallása, meg hogy visszaüt. 
Az itthoni beszélgetések alkalmával mindig meggyőz minket nagy könycseppek közepette, hogy ő jó cél érdekében  beszél órán, komolyan véve azt a nevelési intelmet, hogy segítsünk másokon, és ha kérdeznek, akkor illik válaszolni. Hát nem félre értette ezt is a tanító néni? Ezért most  unatkozhat Levente egyedül egy padban.
Jó cél érdekében neveli a Danit egy kisebb nyaklevessel, hogy máskor ne gyagyásozza le. Hát tehet Levente arról, hogy a tanító néni csak lát de nem hall?
Arról sem tehet, hogy az osztálytársai bezáródtak a WC-be. Csak meglökte a lengő ajtót, az meg bezárult, és különben is fáradt volt Levente, ezért nekidőlt egy kicsit pihenésképpen, és onnantól már csak egy kis erőfeszítésre volt szükség, hogy ne is tudjon kinyílni ... három gyerek nyomása ellenére sem. Hát tehet arról, hogy éppen az a három gyerek volt bent, akik Levente szerint amúgy is megérdemelték, hogy bezárják őket (véletlenül)? Mint ahogy arról sem tehet, hogy nyál van a szánkban, és emiatt időnként kicsúszik a nyelve a szájából, amiről  -joggal -  feltételezhetjük, hogy nyújtogatja a nyelvét.
Tanító néni drága, nekünk egy szófogadó gyerekünk van, nem tehet(ünk) róla, hogy az élet néha kemény helyzetekbe sodorja :-))

Most őszintén! Hát úgy néz, mint aki csínytevésekre képes??? Úgy-e hogy nem?????????????????? :-)

De nehéz az iskolatáska...és a első pirospont

Kedves Világ!

A fiam ma kezd iskolába járni. Ez furcsa és új lesz neki egy ideig. Arra szeretnélek megkérni, hogy bánj vele gyengéden. Tudod, mostanáig ő dirigált. Ő volt az udvar vezére, én pedig mindig ott voltam a közelben, hogy meggyógyítsam a sebeit és lecsillapítsam az indulatait.

De most - más lesz a helyzet.
Ma reggel lebaktat a ház előtti lépcsőn, meglendíti a kezét és belekezd nagy kalandjába, amelyben valószínűleg háború, tragédia is elő fog fordulni.
Ahhoz, hogy megtalálja a helyét a világban, élni akarásra, hitre, szeretetre és bátorságra van szüksége.
Ezért, Világ, azt szeretném, ha megfognád a kezét és megtanítanád azokra a dolgokra, amelyeket majd tudnia kell.
Tanítsd - de gyengéden, ha ezt meg tudod tenni. Tanítsd meg neki, hogy minden zsiványra jut egy hős; hogy minden csaló politikusra jut egy istenáldotta vezető; hogy minden ellenségre jut egy barát.
Tanítsd meg őt a könyvek csodálatára.
Adj neki nyugodalmas időt, hogy eltöprengjen a madarak, a napfényben röpködő méhek és a zöldellő dombok virágjainak titkán.
Tanítsd meg arra, hogy sokkal jobb tisztességben veszíteni, mint csalni.
Tanítsd meg arra, hogy bízzék az eszméiben, még akkor is, ha mindenki azt mondja neki, hogy tévesek.
Tanítsd meg, hogy csukja be a fülét a csőcselék előtt ... de álljon helyt, és harcoljon, ha azt gondolja, hogy neki van igaza.
Tanítsd gyengéden őt, Világ, de ne dédelgesd, mert csak tűzzel lehet minőségi acélt készíteni.

Nagy kívánság ez, Világ, de nézz utána, hogy mit tudsz tenni.
Olyan helyes kis fickó!

Este van, este van ...

Este van, este van... a tûz sem világít,

Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;

A gyermek is álmos, -- egy már alszik épen, 

Félrebillent fejjel, az ágy melegében.

  (Arany János)

A család

Úgy szeretem az ilyen napokat! Amikor mindenki teszi a dolgát ... amikor valami megmagyarázhatatlan békében telnek az órák ... amikor a szó szoros értelmében is olyan családi egységet alkotunk, amit nem tud megbontani semmi ... amikor egy kicsit megfűszerezzük egy kis régmúlt zenével - Neoton, Apával nekünk nosztalgia, Levinek már történelem - amikor sok okunk van nevetni. Ilyenkor szeretném megállítani az időt és élvezni minden mozdulatát a meghittségnek.
Apa büszkén mutatta Levinek, hogyan kell összeszerelni az íróasztalt, és Levi lelkes inasként szorgalmasan lapozta az útmutatót.

 Én pedig a két kedvenc sütinket sütöttem meg, miközben belengte a légkört a vidámság, a zene és keveredett a finom szilvás süti és almás pite illatával.
Anya, tudod nekem mi a legfontosabb dolog a világon? - fordult felém minap Levente. Gyorsan átfutott néhány variáció ami elhangzik majd a Levi szájából, de nem számítottam az igazi válaszra: a CSALÁD.